Magyar szerkezettár

alszik

tn (és ts) ige nép aluszik

1. ( -t ragos hat-val is ) az alvás állapotában van. édesen alszik; ▸ alszik rá egyet ▸ úgy alszik, hogy ágyút süthetnek el mellette a füle mellett ▸ alsz, mint a bunda alsz, mint a mormota alsz, mint a tej | ts <kif-ekben.> első v. hajnali v. reggeli álmát alussza; | ▸ örök álmát alussza

2. vhol éjszakai pihenőjét (rendszeresen) tölti. nálunk alszik.

3. vál nyugalomban van, mozdulatlan. alszik a természet.

[ fgr tőből]

____________________

ó/úgy

→ ó ⊕ /[Hyph:Slash] ⊕ úgy

ó¹

1. az o hosszú párja.

2. ennek írásjegye (ó, ó). | <rövidítésként:>. ▸ ó

ó² → óv

ó³

1. irod ódon, ősi.

2. irod elavult.

3. nép nem ez évi <termés(ű) >. az ó vörösborból adj, ne az újból!

[ fgr ]

ó⁴

isz irod óh, oh

1. <fájdalom, szomorúság, vágyódás, félelem kif-ére.> ó, de kár!; ó jaj!

2. <csodálkozás, tetszés, öröm kif-ére.> ó, hát ez remek!

3. <udvariassági kif-ek bevezetésére.> ó, bocsánat! | irod <megszólítás előtt, kül. kérést, könyörgést kifejező m-ban.> ó, emberek!

[hangkit]

ó cxn óra.

/[Hyph:Slash]

úgy

I. mut hsz; (kf: nép: ~abbul v. ritk: ~abban )

1. olyan módon. ne úgy csináld; úgy bánik vele, mint a gyerekkel; ▸ ha te úgy, én is úgy | ▸ nem úgy éva jól tanul, nem úgy a húga. | ▸ úgy , mint úgy anyám, mint apám (helyesen: mind anyám, mind apám ).

2. olyan állapotban. szegénynek született, úgy is halt meg; mindent úgy hagytam, ahogy volt. | ▸ úgy van | ▸ van úgy, hogy | ▸ úgy van, hogy úgy volt, hogy ma indulunk. | ▸ úgy van valamivel, hogy mint ahogyan | <helyeslés kif-ére.> ▸ úgy van biz: úgy is van | <történést jelentő igék mellett:> olyan körülmények, összefüggések között, olyan formában, sorrendben stb. úgy történt, ment végbe, hogy ...

3. ▸ így úgy

4. olyan minőségben. most nem úgy beszélek veled, mint a többiek.

5. olyan nagyon, annyira. úgy fáj a lába, hogy alig tud járni. | <felkiáltó m-ban:> igen nagy mértékben. úgy örülök! | <fogadkozásban, esküformában:> annyira, amennyire igaz, amit mondok. nem láttam, úgy éljek; isten engem úgy segéljen! | ▸ úgyabbul ritk: úgyabban rosszul jártam, de ő még úgyabbul.

6. akkor. kérdezd meg tőle, úgy majd megtudod; ez csak úgy jó, ha friss. | <feltételes mellékm főm-ában, ha a mellékm a főm előtt áll:> akkor. ha ön mondja, úgy én is elhiszem.

7. <nyomatékos figyelmeztetést, fenyegetést kifejező felszólító m-ban:> annak tudatában. úgy nyúlj hozzá, hogy velem gyűlik meg a bajod!

8. <érzékelést, értelmi működést jelentő igék mellett:> az(t). úgy látom, tudom, érzem, akarom, hogy ...; ▸ úgy látszik ▸ ha úgy tetszik ▸ hogy úgy mondjam

9. ▸ úgy sincs ne menj, ha úgy sincs kedved.

II. hsz

1. körülbelül. úgy öt óra tájban.

2. <mód- v. állapothat kiemelésére.> az a jó, amikor úgy szép csendesen esik az eső.

3. <a cselekvés véletlen v. esetleges voltának, ill. felületességének kif-ére.> futott, egyszer csak úgy megbotlott; nem tudom, csak úgy gondolom.

4. ▸ csak úgy nem akart semmit, csak úgy bejött.

5. ▸ csak úgy csak úgy rázta a zokogás.

III. msz

1. <helyeslés kif-ére:> úgy van. ▸ úgy, úgy!; úgy, ahogy mondod

2. nép | ▸ úgy ám úgy bizony két fiam van, úgy ám! | ▸ úgy ám, de [hozz bort!] úgy ám, de nincs pénzem!

3. néha gúny | <rendsz. kérdő hanglejtéssel:> valóban? úgy? azt hiszed? | ▸ vagy úgy ja úgy?!

4. gúny <megütközés, rosszallás kif-ére:> hát így áll a dolog! úgy! tehát félrevezettél!

[ fgr tőből]

____________________

süthetnek

→ süt ⊕ -hat/-het ⊕ nek[Prs.NDef.3Pl]

süt

ts (és tn) ige

1. (t. n. is ) (élelmiszert) szárazon v. zsiradékban sülni hagy, (ételt) így készít. kalácsot süt; nem jól süt a kemence. | (t. n.) kenyeret, süteményt készít.

2. ▸ haját süti

3. ▸ bélyeget süt valakire, valamire | ▸ vmely nevet, bélyeget süt valakire, valamire | <szégyenletes dolgot> rábizonyít valakire.

4. (t. n. is ) erősen melegít, (szinte) perzsel, éget. süti a talpát a forró homok.

5. (tn is ) ritk (meg)világít. a hold süti a tájat. | <hőforrás> melegít. süt a kályha. | ▸ valamilyenre valamilyenné süt valakit, valamit barnára sütötte a nap.

6. <lőfegyvert> elsüt.

7. ▸ földre süti a szemét

[ fgr ]

-hat/-het

igeképző (igéhez) ritk -hatik/-hetik

1. <a cselekvés képességének v. lehetőségének kif-ére>. [nem] szívelheti; [itt nyugodtan] alhat.

2. <annak kif-ére, hogy (jogilag) szabad valamit tenni.> [munka után] hazamehet. | <szerény, udvarias kérésben.> kaphatnék [egy kávét]?

3. <a cselekvés, történés valószínűségének kif-ére.> [a lelet az ókorból] eredhet.

4. <annak kif-ére, hogy valakinek (helyzetéből adódóan) valamit tennie kell.> [ha ezt megteszi,] szégyellheti magát.

nek[Prs.NDef.3Pl]

____________________

ágyút

→ ágyú ⊕ -t

ágyú

nagyobb lövedéknek lapos röppályán való kilövésére alkalmas löveg. ▸ ágyúval lő verebekre

[?tör ]

-t¹

rag

I. tárgyrag

1. <annak jelölésére, hogy kire, mire irányul a cselekvés.> [hívja] a fiát; [vágja] a fát.

2. <annak jelölésére, aminek a felhasználásával a cselekvés végbemegy.> a krémet [felkeni].

3. <annak jelölésére, aki v. ami a cselekvés eredményeként létrejön.> fiút [szült]; levest [főz]. | <annak jelölésére, ami a cselekvés által arra az időre létrejön.> táncot [lejt]. | <a cselekvést ismétlő fn ragjaként.> [békés] életet [él].

4. vmely helyen. [járja] a falut.

5. valamennyi ideig. öt évet [ült].

6. ritk <kif-ekben:> valamiként. őrt [áll].

7. <vonzatszerűen, nu-val.> korát [tekintve].

II. hat értelmű tárgy ragja

1. vhány ízben. ötöt [dob]; sokat [utazik].

2. valamilyen mértékben, ill. módon. egy kicsit [fél]; jót [aludt].

3. biz: ▸ mit? mit [tűröd]?

-t²

a befejezett mn-i ign képzője -tt

1. (tn igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valaki, valami elvégzett vmely cselekvést, történt vele valami.> [messziről] jött [vándor]; ledőlt [fal]. | (mn-ként) fejlett [ember]; főtt [étel].

2. (ts igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel csináltak valamit.> kitüntetett [diák]; kilőtt [nyíl]. | (mn-ként) lőtt [vad], zárt [ajtó].

3. (ts igéhez, mn-ként is ) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel tesznek valamit.> ünnepelt [író].

..........

ágyút

→ ágy ⊕ út

ágy

1. (négy) lábon nyugvó, fekvőrészből, keretből és támlákból álló (, betéttel, ágyneművel bélelt) fekvőbútor. ▸ kórházi ágy

2. emberi fekvőhely. a földre vet ágyat. | <kif-ekben, átvitt értelemben is:> ▸ ágyra jár ▸ ágyban fekszik ▸ ágynak dől esik ▸ az ágyat nyomja őrzi | ▸ halálos ágy ▸ halálos ágyán

3. ritk ágynemű. tiszta ágyat húz.

4. vál <a nemi kapcsolat jelképeként.> ▸ elválnak ágytól és asztaltól | rég <a származás jelképeként.> királyi ágyban született.

5. ritk irod folyómeder.

6. nép folyadék erjesztéséhez szükséges (gyümölcsből, gabonából, gabonaféléből stb. készült) baktériumtelep.

7. kat a puskának az a része, amelybe a puskacső ágyazódik. | műsz szerszámgépnek az a része, amelybe a főbb részek be vannak építve.

8. ágyás. | (jelzőként) egy ágy hagyma. ▸ megveti az ágyát a bornak

[ fgr ]

út

1. a szárazföldi közlekedés számára épített, nagyjában egyenletes szélességű sáv. ▸ járt út ▸ elzárja az utat valami elől ▸ megtisztítja az utat valami számára ▸ utat tör | <nagyobb, forgalmas utcák nevében.> rákóczi út. | ▸ fel is út, le is út

2. az a vonal, pálya, amelyen valaki, valami halad(ni szokott). szárazföldi, vízi, légi út; a lövedék útja; ▸ szabad az út ▸ útban van ▸ valakinek az útját keresztezi

3. menés, járás, utazás. fél órai út; ▸ útban van

4. valaminek folyamata, lefolyása. a sors, a történelem útja; ▸ valaminek az útja el van zárva

5. cselekvés, viselkedés irányvonala, módja. a bűn, az igazság útja; helyes, helytelen úton jár; rossz útra visz, csábít valakit. | vmely cél felé haladó törekvés, folyamat iránya, módja. a boldogulás, a gyógyulás útja.

6. tervszerű eljárás, módszer. célravezető út; törvényes úton. | a gyakorlatban alkalmazott tudományos, műszaki eljárás. vegyi úton.

7. lehetőség valaminek elérésére, megoldására. utat(-módot) keres, talál valamire; új ut(ak)at nyit. ▸ kiadja valakinek az útját

[fgr]

____________________

mell

1. az emberi törzs felső részének elülső része. széles mell; ▸ dagad a melle az örömtől, a büszkeségtől ▸ valami mellbe vág valakit | ▸ valaki mellének szegez vmely kérdést | ▸ veri a mellét

2. mellüreg, ill. a benne levő szervek. szúrást érez a mellében.

3. női emlő(k).

4. ritk emlős állatok törzsének a nyak és a has közötti része. | szárnyas mellehúsa.

5. sp biz mellúszás. 200 m férfi mell.

6. ruhának a mellet fedő része. mellben szűk az új ruha. ▸ mellre szív valamit

[ fgr ]

____________________

I. hsz

1. a szóban forgó helytől távolodva, ill. onnan egy távolabbi helyre. elvitte, el egészen amoda.

2. (msz-szerűen) <távozásra, ill. eltávolításra való erélyes felszólításként.> el innen!; el vele!

3. ▸ el van

II. ik

1. vhonnan távolodva, ill. távolodást előidézve. elutazik, ellök. | a kiindulási ponttól egy távolabbi pontig jut(tat)va. elér, ellát, elküld [vmeddig]. | vhonnan vhova haladva, valaki, valami mellett elhaladva. elsuhan [előtte]. | <jelentéstömörítő igékben.> elkívánkozik, elijeszt.

2. valaminek az irányát, helyzetét, állapotát, tulajdonviszonyát megváltoztatva. elfordul, elkér, elad.

3. szét, ketté. elreped.

4. vhonnan szétterjedve, valamit egyre inkább betöltve. elborít, elhíresztel.

5. úgy távolodva vhova, ill. távolítva valakit, valamit, hogy ott már nem látható, nem érzékelhető. elsüllyed, eltitkol.

6. úgy, hogy valami teljesen elfogy v. elhasználódik. elissza [a vagyonát], elforr [a víz].

7. <mozzanatos cselekvés, történés megnevezésében, ill. a kezdő mozzanat kif-ére.> eldördül, elindul. | <ugyanez visszaható névm-os kapcsolatokban.> elneveti magát.

8. <a cselekvés, történés fokozódásának v. kiteljesedésének kif-ére.> elszegényedik.

9. <a cselekvés, történés befejeződésének, lezárulásának kif-ére.> elolvas, elvirágzik.

10. gyak. pejor <a cselekvés, történés túlzott mértékének kif-ére.> elhízik.

11. pejor <rossz eredménnyel végzett cselekvés megnevezésére.> elnevel, elír.

12. <tartós, folyamatos, ill. elaprózott cselekvés, történés megnevezésében.> elborozgat, eléldegél. | <annak kif-ére, hogy valaki, valami képes vmely (hosszabb) cselekvésre.> elálldogál; elgagyog [németül].

13. <a mondott cselekvés ellenkezőjének kif-ére.> elhasonul.

14. <megismételve a cselekvés, történés ismételt voltának kif-ére.> el-elbóbiskol.

[←elé ]

____________________

hogy¹

hsz

I. kérdő hogyan? hogy vagy?; ▸ hogy volt! | ▸ hogy a csudába a fenébe ne ?! | <felkiáltásban:> mily nagyon ...! hogy sajnálom!; ▸ de még hogy!

II. von

1. < (idő)határozói mellékm kötőszavaként:> ahogy(an), amint, amikor. egy hétre rá, hogy megjött, ment is vissza.

2. <kérdő alakú ált névm-sal:> ahogy(an). megcsinálták, ki hogy tudta.

III. htl

1. <állítm nélküli válaszban, kérdő alakú htl névm-sal v. hsz-val, annak kif-ére, hogy a mód, ill. a körülmények esetenként változnak.> [jól megy a munka? ] mikor hogy!

2. ▸ hogy, hogy nem hogy, hogy nem, elveszett.

[ fgr ]

hogy²

ksz

1. <a főm vmely névszói részét helyettesítő v. értelmező mellékm kapcsolására.> az a kérdés, hogy ...; kár, csoda, megesik, hogy ...; érzi, tudja, hogy ...; azért ment, hogy ...; félt, hogy ...; az a hír járja, hogy ...; ez az oka annak, hogy ...; úgy látszik, hogy ... | <közlést, tartalom szerinti idézetet, kérdést tartalmazó mellékm kapcsolására.> azt mondta, hogy ... | <fokozó értelmű, rendsz. következményt is kifejező mellékm-ban.> annyira félt, hogy szólni sem mert. | nép biz <olyan mellékm-ban, amelyben a következmény kifejtését hsz v. isz helyettesíti.> annyira szereti, hogy még!; olyan mérges vagyok, hogy no!

2. <látszólag alá- és fölérendeltségi viszonyban levő, valójában mellérendelő, kül. magyarázó értelmű m-ok kapcsolására.> mi van veled, hogy ilyen sápadt vagy? | <célhatározói mellékm-ként szerkesztett m-ban:> és, de. a nap elbújt, hogy hamarosan újra kisüssön ( helyesen: és v. de ezután hamarosan újra kisütött).

3. <főm nélkül álló, gyak. érzelmileg színezett mellékm-ban.> még hogy én vagyok az oka!; hogy a fene egye meg! | <visszakérdezésben, gyak. érzelmi színezettel.> hogy honnan tudom? | <közhelyszerű kif-ekben, a mondanivaló bevezetésére v. közbevetésként.> hogy úgy mondjam.

4. <msz-val, hsz-val, ksz-val, a tartalmi alárendelés formálissá válásával.> persze hogy ...; ugye hogy ...; azaz hogy ...; ▸ éppen hogy csak ▸ nemcsak hogy , hanem de még nemcsak hogy szép, hanem jó is.

[←hogy¹ ]

..........

ahogy

von hsz

1. amilyen módon v. állapotban. nem maradhat úgy, ahogy van; ▸ lesz, ahogy lesz ahogy lesz, úgy lesz ▸ ahogy jön ▸ ahogy vesszük

2. amilyen (nagy) mértékben. kiabált, ahogy csak bírt. | biz <önállósult mellékm-ban, felkiáltó értékkel:> milyen nagyon, milyen jól v. rosszul stb.! ahogy az kiabált! | gúny <ugyanilyen haszn, a másik beszélő szavainak tagadására.> ahogy te tévedsz!

3. amilyen értékben, amilyen összegért. úgy adom, ahogy vettem.

4. mihelyt, amint. ahogy lefeküdt, elaludt. | amikor, amíg. ahogy megy, egyszer csak meglát egy embert.

5. <érzékelést jelentő igék utáni mellékm kötőszavaként:> hogy. láttuk, ahogy kidőlt a fa.

6. <mondást v. érzékelést jelentő igékkel, nem valódi alárendelésben.> ▸ ahogy hallom, ahogy állítják